fejlec

A víz szerepe

Bárki, aki elolvassDr F.Batmangelij könyvét – „A tested vízért kiált” – tökéletesen tisztában lesz azzal, hogy egészség nem létezik megfelelő mennyiségű tiszta víz nélkül.

Az emberi test eredeti terve tökéletesebb, mint képzeljük.

El kellene gondolkodnunk azon, hogy ha testünk főleg vízből áll, hogyan fog csúcsteljesítményt nyújtani, ha nem iszunk rendszeresen vizet? biorezonanciás mérés legelső lépése néhány kérdés feltevése a kliensnek, mely során megkérdezzük a naponta elfogysztott víz mennyiségét is. Sokszor fordul elő, hogy az illető napi egy-másfél liter vízről számol be,  a gép mégis vízhiányt jelez. Ilyenkor bizony kiderül, hogy valóban, aznap, valamiért kevesebb víz került a szervezetbe.
Többször találkoztam azzal  is, hogy a gép értékelése alapján az összes fennálló probléma legfőbb oka a krónikus vízhiány volt.

A fejlett társadalmakban azt gondolják, hogy a tea, kávé, alkohol és különböző üdítőitalok megfelelő helyettesítői a tiszta természetes víznek.

Ez azonban végzetes tévedés.

Ezek az italok valóban tartalmaznak vizet, de emellett vízelvonó anyagokat is tartalmaznak. 

Ezen kívül túlegyszerűsített elgondolás az, hogy a vizet összeköthetjük mindenfajta örömfokozó kemikáliával, mint a koffein, az aszpartam, a szacharin vagy az alkohol. Ezek kiegyensúlyozatlan hatásuknál fogva egyoldalúan programozzák a test kémiai folyamatait.

A vízelvonó hatás miatt pedig a szervezetünk víztartalékai csökkenni fognak és ez a dehidráció néhány folyamatot leállít a szervezetben.

Ekkor a szervezet finom jeleket küld, ezeket azonban a test ismeretlen kóros állapotaként értékeljük. Ezekre pedig legtöbbször gyógyszereket kapunk, amivel lecsendesítjük a szervezet finom jelzéseit.

Ezzel a tévedéssel folytatjuk a kezelést, egyre több és több vagy más és más vegyszert használunk a kialakult tünetek kezelésére, majd előfordulhat, hogy végzetes és visszavonhatatlan állapot alakul ki. 

Sokan azt gondolják, hogy a test vízhiányának elfogadott tünete a „száraz száj”, de ez óriási tévedés: ez már a szervezet szélsőséges vízhiányának utolsó kimenő jelzése.


Igen sok esetben a krónikus székrekedést is fokozott vízbevitellel lehetne a legkönnyebben megszüntetni.

Érdekes az is, amit a magas vérnyomásról ír:

„E betegség jelenlegi kezelési módjai  a tudományos képtelenség mértékéig hibásak. A test megpróbálja visszatartani a víz mennyiségét és mi magunkban azt mondjuk a természet alkotásának: Nem, nem érted – vizelethajtóra van szükséged és megszabadulsz a víztől!”

A könyvben számos levél is van, melyekben kivétel nélkül a vízivás üdvözítő tapasztalatairól számolnak be a gyógyult páciensek.

 

Nem feltétlenül kell a leírtak minden sorával egyet érteni, minden esetre igen elgondolkodtató és megszívlelendő a sok tudományos érv és leírt tapasztalat, melyet egy olyan orvos oszt meg velünk, aki minden lehetséges fórumon küzd azért a meggyőződéséért, melyben nincs semmi kereskedelmi érdek.